Néhány héttel ezelőtt teendőim a viharos történelemmel megáldott Baszkföld irányába vittek. Újabb bizonyíték Spanyolország rendkívüli sokszínűségére, a regionális különbségek valóságára, de arra is, hogy végső soron mindenütt emberek élnek.
Vasárnapi esti óvárosi utcakép
Egészen pontosan autónézőbe indultam a közel 400 km-re fekvő Vitória (baszkul: Gasteiz) városába, ennek lélektanát csak az engem ismerők érthetik. Előbb-utóbb sorra került volna a vidék felfedezése, hát miért ne kötöttem volna össze a kellemeset a hasznossal. Mivel szabadság, további ügyintézések miatt 2 napot szántam mindössze a kiruccanásra, határozott lépésekre volt szükség. Vasárnap délelőtt indultam neki busszal Oviedoból, hogy aztán délután fél 4-re már az autonóm baszk régió legnagyobb városában, Bilbaoban legyek. A futball világából mindenkinek ismerős lehet a spanyol élvonalból még ki soha nem esett, csak és kizárólag baszk születésű játékosokat alkalmazó patinás Athletic Bilbao csapata. Nos, miután vasárnap este a San Mamésban játszottak a Villareal ellen, nem hagyhattam ki a lehetőséget.
40 perccel a kezdés előtt, illetve a kezdőrúgás pillanata - csak semmi kapkodás
Az éjszakát egy kellemes óvárosi szálláson töltöttem és rövid betekintést nyerhettem a 350 ezres (agglomerációval közel 1 milliós) baszk nagyváros életébe. Engem egy kicsit a francia Lyonra emlékeztetett, egyszerre vannak jelen a régi, patinás épületek és a szupermodern irodaházak, felhőkarcolók. Kiváló közlekedés (talán az első füves pályán futó villamos Európában, valamint metró(!)), zöldfelületek, érezhető gazdasági lüktetés. Kollégáim elmondása szerint az egyik legmagasabb átlagbért Spanyolországon belül errefelé fizetik. Szerencsére a bárok árképzése ezt csak módjával követi le, francia áraktól még nem kell tartanunk. Magyarként egyfajta rokonszenv fogja el az embert a semmilyen más nyelvvel kapcsolatot nem mutató baszkot olvasva, de természetesen spanyolul (és legtöbbször angolul) is minden kiírás megtalálható. Ami a korábbi évtizedekben rendszeres híradó-szereplő baszk erőszakszervezetet illeti, vélhetően felemésztette a jólét továbbá a nagyfokú függetlenség, amelyet Madrid biztosít a régiónak, évekkel ezelőtt bejelentették a teljes leszerelést.
Szolidaritás a katalánokkal
Most akkor mennyire is független Baszkföld?
Az egyébként is rendkívül különös nép története jobban elkezdett érdekelni látogatásom okán, néhány információ, amelyet könnyen elérhetünk a neten böngészve álljon itt tájékoztatásul: a Baszk Autonóm Közösség egy Borsod-megye méretű autonóm spanyol régió. 2 millióan lakják, hivatalos fővárosa Vitória, amely alig kisebb a fentebb tárgyalt Bilbaonál. Három kisebb régió alkotja (zárójelben a régióközpontok), Araba (Vitória), Bizkaia (Bilbao) és Gipuzkoa (San Sebastian). Hivatalos nyelv a baszk és a spanyol. Érdekes ugyanakkor, hogy az "igazi" Baszkföld ennél jóval nagyobb: magába foglalja még a szomszédos Navarra régiót (Pamplona fővárossal), valamint a franciaországi Pyrénées-Atlantiques megyét. Ez így már egy Szlovénia-méretű területet és 3 millió lakost jelent. Értelemszerűen az önálló baszk állam álom marad, hiszen nyilvánvaló reálpolitikai akadályai vannak.
Miután részt vettem a bilbaói metrón rendezett meccs utáni heringpartyn, rövidesen visszavonultam a szobámba, másnap reggel várt a főváros.
Bár szűkősen álltam idővel, a csipős reggeli hidegben gyalog indultam a távoli buszpályaudvarra, hogy útba ejthessem a híres Guttenberg Múzeumot, az Iberdrola toronyházat és csak egyszerűen szemügyre vegyem a Bilbao-folyó környékét.
Bilbao maga a modernitás - Guttenberg Múzeum
A "füves" villamos háttérben az Iberdrola toronnyal, Baszkföld lemagasabb épületével
Természetesen elfogyott az idő, így a vége afféle "menekülés" lett, ami jött, arra felugrottam, ha kellett futottam. Magam sem tudom hogy, de elértem a buszjáratot, amelyet természetesen egy külön regionális társaság üzemeltet. Baszkföldön fizetős, de kifogástalan minőségű az autópálya, hamar a néhány fokkal még hidegebb Vitóriában találtam magam. Ott már várt a kontaktom, az autókereskedés embere, akivel az összesen 6 beszélt nyelv sem bizonyult elegendőnek: végül az általam még finoman szólva is tört spanyolnál maradtunk. Miután az autó sorsa eldőlt, volt néhány órám a városra is. Akárcsak Bilbao, ez is tiszta, rendezett, élhető település benyomását keltette, kedves emberekkel.
Függetlenség emlékmű
Nálam a város akkor lett ismert, amikor 2001-ben, a semmiből a helyi kiscsapat, az Alavés bejutott az UEFA-kupa döntőjébe és ott a Liverpoollal játszottak egy 5-4-es meccset. Nagyon sajnáltam őket, hogy alulmaradtak, na de milyen meccs volt (egy döntőben!)? Namármost, a szerelő kolléga inkább kosárrajongó volt, fel is hozta rögtön Hanga Ádám nevét. Napjaink legjobb magyar kosarasa a helyi Baskonia (kosárlabdában a baszkoknak azt jelenti mint az Athletic a fociban) sztárja volt, és mellesleg ott javíttatta az autóját ahonnan végül én elhoztam az enyémet :D.
Balra a vitóriai Városháza, előttem pedig a híres baszk fehérbor, a Txakoli
Néha volt olyan érzésem, mintha Írországban járnék, de valószínűleg csak a néhol még fel-feltűnő, a szabadságharcra emlékeztető falfirkák (és talán a különleges nyelv) miatt. Összességében amit 2 nap alatt le lehetett szűrni Baszkföldről a fentieken kívül az az, hogy egyszer még feltétlenül vissza kell jönni. Nem csak a szintén magával ragadó San Sebastian maradt ki, de kicsit lassítva Bilbao és Vitória környékéből is biztosan többet látni.
Magányos óvárosi utca
