Annak idején az odahaza (is) kultfilmként nyilvántartott In Bruges* (szörnyű magyar fordításban: Erőszakik) akkora hatást gyakorolt rám, hogy már kétszer is felkerestem, egyszer egy hivatalos út kitérőjeként, egyszer pedig "magánemberként". A jelentős hype hatására turisták hada által ellepett városnak tényleg van egy olyan hangulata, amely magával ragad, mindehhez hozzájönnek a rendkívüli belga sörök és a kézzel készített csokoládékat áruló kis üzletek sokasága. A lényeg, hogy ha az ember egy kedves, hangulatos kisvárosba téved, önkéntelenül is a flamand városhoz hasonlítja azt. A dél-csehországi Cesky Krumlovval is ez a helyzet, bár méretében jóval kisebb mint Brugge, a hangulata hasonló - de gyakorlatilag mozdulni sem lehet az idős német és ázsiai turistáktól.
Az óceán felőli látvány
Az elmúlt hétvégén az általam félig-meddig véletlenül felfedezett asztúriai halászfaluban, Cudilleroban jártam. Amikor megláttam egy képet róla, felkiáltottam, hogy "hoppá, az asztúriai 'brűzs', látni kell!". A lakhelyemről, Salinastől mindössze 20 km-re lévő település azonban kevés hasonlóságot mutat a belga várossal. Egyrészt egy néhány ezer fős halászfaluról beszélünk, amely az óceán és a hegyek között helyezkedik el, ezzel mintegy lehetetlenné téve a kézifék nélküli elindulást :-). Másrészt a falut még nem emésztette fel a tömegturizmus. Hajlamosak ma sokan azt hinni, hogy Európában már nincs több felfedezetlen terület, azonban a fősodortól távol még a nyugati (déli) végen is találunk ilyet. Félreértés ne essék, semmi bajom a szandált hordó nyugdíjas németekkel, vagy a megállás nélkül fotozó, esernyő után özönlő ázsiai turistákkal, de legtöbbször élvezhetetlenné teszik egy-egy látványosság megtekintését.
Cudillero "üzleti negyede"
A harmadik fontos különbség, hogy Cudillero település "él", azaz a festői környezetben elhelyezkedő házakban a helyi lakosok laknak, az épületek nagy részen tehát megmenekült attól, hogy hotel, múzeum, vagy szuvenírbolt legyen. Felfelé elindulva a háztetőkön sirályokkal találkozhatunk, egyes házak között macskák heverésznek, szépen megtűrve egymást. A szűk járatokon elhaladva a nyitott ablakokból hol muzsika, hol a televizió zaja, hol pedig az ebéd előkészületei hallatszanak. Egyelőre még nem kell attól tartaniuk a lakóknak, hogy valaki behajolva a konyhaablakon szelfizik velük.
A madarak is élvezik a panorámát
Cudillero kapcsán megemlítendő, hogy bár a spanyolok EU-forrásfelhasználása sem a tankönyvekbe való, meg kell hagyni, az utak minősége egészen kiváló, még ezeken a településeken is. Meglepő módon azonban még a szűk "belváros" sincs lezárva az autóforgalom elől, sőt a másfél sáv szélességű, kacskaringós utakon kétirányú forgalom bonyolódik, sokszor csak a szerencsének köszönhetően kerülve el az ütközéseket. A faluba vonattal is el lehet jutni, nyilván az autó kényelmesebb, de a parkolás gyakorlatilag lehetetlen. Már mi is kezdtük feladni a dolgot, amikor kiszúrtunk egy feltehetően szerelőműhelyből átalakított, ingyenes (!) fedett parkolót, ahol még ráadásul hely is volt.
Tetszik, vagy sem, autóval is szabad a járás
A falu eredetileg a halászatból élt és ez a mai napig meghatározó, az óceánba torkolló kvázi főtéren lévő éttermek frissen fogott tengeri élőlényeket szolgálnak fel. Az árak nincsenek elszállva, nem láttam különbséget az átlagos asztúriai árképzéshez képest. Sajnos az első látogatáskor a halkostolás elmaradt, de legalább még egy ok van, ami miatt vissza kell menni. Merthogy a visszatérés biztosan garantált. Ha az ember egyszer el akar vonulni a világ elől és nyugodtan megírni a memoárját, akkor Cudillero biztos résztvevő az erre kiírt közbeszerzésen :)
* Mind a flamand Brugge, mint a vallon, és odahaza valamiért elterjedt Bruges használata helyes. Azonban mivel a város Flandriában található, a Brugge a helyénvalóbb.
