Kalandjaim Asztúriában

El Asturiano

¡Bienvenido!

A megérkezés

2017. június 13. - mjani88

Miután biztossá vált a külföldi munkavállalás, megkezdődött a repülőjegy-keresés. Asztúriában van nemzetközi repülőtér, de mivel nagyjából képben vagyok az európai repülési viszonyokkal, tudtam hogy nem lesz olcsó mulatság odarepülni. Miután Asztúriát még nem lepték el a turistahordák, a fapados kínálat igencsak szűkös (persze ez amolyan „tyúkvagytojás” effektus), de a hagyományos társaságok sem tobzódnak arra. Eljött a nagy nap, május 10-e. Miután költözésről volt szó, ezért a kényelmet is szem előtt tartva a British Airways járata nyert, amely Zágrábból cirka 140 €-ért elreptetett a Heathrow-n keresztül Oviedo-ba (helyesebben az asztúriai repülőtérre, a tartományi fővárostól kb. 40 km-re). Ha valaki egyszer a bőség zavarával küzd választás terén, az Iberia légitársaság „Iberia Express” néven üzemeltetett járatait nehezen ajánlom, a széksorok szűkösségét láttán még Michael O’Leary Ryanair-vezér is csettintene. A stewardessek szerencsére hamar enyhítették a kellemetlenségeket, és nem csak azért, mert a szűk két méteresre nőtt kollégámnak hála átültettek minket az extra lábteres helyekre.

bazagreb.jpg

Este nyolc órakor landoltunk a célállomáson – szakadó eső kíséretében. Már a skype-os beszélgetések alkalmával figyelmeztettek a cég képviselői, Spanyolország egy igencsak atipikus vidékén készülünk munkát vállalni, és ez nem a Kanári-szigetek lesz :-) Nos, ez már a földet (vizet) éréskor igazolást nyert :-) Ott már várt minket az évek óta kint élő és dolgozó Andor, akinek ezúton is ezer köszönet a sok-sok segítségért. Lényegében egyfajta Keresztapaként segítette a kezdeti beilleszkedést, amely egy idegen országban, a nyelvet sem beszélve felbecsülhetetlen jelentőségű. Nála, az óceánparti Salinas községben húztuk meg magunkat az első két hétben, tulajdonképpen ezáltal napok alatt megismerve a helyi magyar közösséget, nemkülönben a céges csapat egy jó részét.

salinas_sunset.jpg

Salinasi naplemente

Már az első nap sem tétlenkedéssel telt: az előző esti welcome-partyt még éppen csak kipihenve, 9 órára az avilési rendőrségen volt jelenésünk. A cég egy megbízottja segített nekünk a papírügyekben, kiváltképp az ún. NIE-szám kiváltásában, amely elengedhetetlen feltétele a spanyolországi munkavállalásnak. Mindannyian ismerjük a Spanyolországgal (és általában Dél-Európával) kapcsolatos sztereotípiákat, de szeretném egyszer Magyarországon is minden hivatalos ügyemet elintézni mondjuk 9 és 11 között. Ez idő alatt végeztünk a rendőrségen, kiváltottuk a helyi TB-igazolványt, bankszámlát nyitottunk, fénymásoltunk/szkenneltünk, és még egy kör belefért a rendőrségen. Ami szemet szúrt, hogy a bankban (bár angolul természetesen nem beszéltek) minimalizálják a papírmunkát, a bankszámlanyitás és kártyaigénylés után mindössze 1 db A4-es papírt és egy PIN-kódot kaptam az elektronikus bankoláshoz. Otthon úgy jön ki a fiókból az ember egy sima banki ügyintézés után is, mintha legalábbis Ókor-szigorlatra készülve kirámolt volna egy könyvtárat. Az ember mindennapi életének ehhez hasonló apró részleteit egy külön menüpontban vesézem majd ki.

aviles1.jpg

A sokak által kerülendő iparvárosnak tartott Avilésnek is megvannak a szép részei

Hétfőn elérkezett az első munkanap, nem kevés izgalommal. Előző (otthoni) munkahelyem is egy multinacionális vállalat volt (a világ egyik legnagyobbja), ám 95 %-ban magyar munkavállalókkal, egy ízig-vérig magyar környezetben, Székesfehérváron. Itt, Avilésben a helyi munkaerőn túl számos bolgár, brit, indiai, olasz, portugál és magyar (!) kolléga dolgozik. Tovább színesíti a képet, hogy többen katalóniai és madridi illetőségűek, értelemszerűen az 1 milliós Asztúria nem tudja teljes mértékben kielégíteni az ezer fős cég IT-munkaerőigényét. Egy szó, mint száz, ez tényleg multinacionális környezet. Angol munkanyelven, de számtalan akcentussal, néha keverve kicsit az adott anyanyelvvel. Engem az a szerencse ért, hogy a közvetlen kollégáim gyakorlatilag mind spanyolok (egy hölgy portugál, aki szintén perfekt spanyol), így munkaidőben is tanulhatom a nyelvet :D. Az épület előterében szépen kivárva a sorunkat, megérkezett értünk a HR és elintéztük a szükséges papírmunkát, majd rövid fejtágító előadást hallgattunk a cégről. Ezután találkoztunk a managerünkkel, akivel azelőtt csak telefonon beszéltem. Némi csevegést követően mentünk a laptopért, bemutattak a leendő csapatnak, leültettek. Már ebédidő előtt online voltam, eddig ez rekord a karrierem során :-) Persze mire minden beállítást klappolt, el kellett telnie némi időnek, de alapvetően pozitív volt a kép. Ami nekem feltűnt, hogy a manager többet kommunikál a csapattal közvetlenül, persze enne oka az is lehet, hogy nincsen klasszikus értelemben vett „Team Leader”.

A cégen belüli kommunikáció szerencsére simábban megy, mint előzetesen gondoltam. Az én angolom sem oxfordi szintű, de a spanyolok talán még elégedetlenebbek a saját nyelvtudásukkal (holott szerintem többen jóval folyékonyabban beszélik nálam), a többi kollégával se nehéz megértetni magam, kiváltképp akik Európa hasonlóan szerencsés feléből érkeztek. Sokszor félszavakból is :D Miután legtöbbször azért spanyol szót hallani az irodában, ha valaki angolul beszél hozzám, szinte már magyarnak érzékelem. Viszont nincs mese, haladni kell a spanyollal!

Kissé hosszúra sikerült a poszt, de mindig az első hatások a legerősebbek :-) Összefoglalva: elhagyni a hazám jóval nehezebb volt, mint gondoltam, az új élet kezdete viszont jóval egyszerűbb volt, hála a helyi közösség segítségének.

Asztúria...hol, merre?

Már a megérkezésem előtt nyilvánvaló volt számomra, hogy Spanyolország nehezen értelmezhető egységes, homogén államként. (Nemetközi jogászoktól ezúton is elnézést kérek, ha tévesen használok egy-egy kifejezést :) )

Az ország legtöbb - mondjuk így - régiójának megvan a saját identitása, némelyiknek kifejezetten erősen. Nyelvileg a baszkok térnek el leginkább az irányadó, hivatalos kasztíliai spanyoltól. A szeparációs törekvés pedig talán ma a katalánok körében a legerősebb. Rajtuk kívül elismert saját nyelvvel rendelkeznek a galíciaiak és például az asztúriaiak is. A spanyol futball követőinek nehezen mondhatok újat a különböző ellentétekről, amelyek szerencsére a mindennapokban inkább csak humoros piszkálódás szintjén vannak jelen :)

Ebből kifolyólag leginkább az asztúriai viszonyokról tudok beszámolni, bár spanyolok élnek itt is, Madridban és Marokkó északi részén exklávéként létező Melilla-ban is, de más-más életstílus jellemzi őket.

A Spanyol Királyságban (merthogy ez a hivatalos neve az országnak) jelenleg a Bourbon-ház uralkodik, mégpedig VI. Fülöp király személyében. A trónörökös birtokolja az Asztúria hercege címet, és tudtommal ez csak a fiúörökösnek jár ki. Hivatalos nevén Asztúriai Hercegség (Principado de Asturias; Principáu d'Asturies) egy Spanyolország északi részén, az Atlanti-óceán mentén keleti-nyugati irányban elhelyezkedő, 10600 négyzetkilométer területű tartomány, melynek lakossága éppenhogy meghaladja az 1 millió főt. A főváros a kb. 220 ezer fős Oviedo, a legnagyobb település a több, mint 270 ezer lakosú Gijón. A munkahelyem a 80 ezer fős Avilés városában található, ezen három város tengelyében (ha úgy tetszik: agglomerációjában) él a tartomány közel 2/3-a. A háromszögben elhelyezkedő települések közötti távolság 20-30 km, autópálya köti őket össze, így könnyen átjárhatóak. Jelentős iparvidék húzódik Avilés és Gijón között, mára azonban a szennyező üzemek jelentős része bezárt, munka nélkül maradók sokaságát hagyva. Még így is akad egy-két különös füstöt okádó létesítmény a munkahely közelében, amely szintén ebben az ipari zónában található. Állítólag a légszenyezettség erősebb Asztúria ezen részén, mint a két legnagyobb város Madrid, vagy Barcelona környékén.

Lakóhelyül az Aviléstől néhány kilométerrel nyugatra található vízparti Salinast válaszottam, amely a régió szörfparadicsomaként ismert. Nyáron gyakorlatilag lehetetlen parkolni, miután ellepik a szörfösök a falut.

18447571_1482361095119400_702815097432137918_n.jpg

Az éghajlat óceáni, amely a gyakorlatban kiegyenlített hőmérsékletet jelent sok esővel, a nyarak nem extrém melegek, de télen sem megy a hőmérő higanyszála 5-6 fok alá. Most, júniusban napközben jellemzően 20-22 fok, éjszaka 14-16 fok van, tehát viszonylag könnyű öltözködni. Az esernyő és a napszemüveg viszont állandó kellékként kell jelen legyen egy asztúriai polgárnál, ugyanis villámgyorsan csap át napsütésből szakadó esőbe, majd ismét napsütésbe az időjárás. Ami engem illet, kezdek ezzel megbarátkozni, végre nem kell nyáron a 40 fokban múmiává aszalódva bemenni a munkahelyre, illetve eljönni onnan. Bár a telet még kivárom az optimizmussal, mert hideg ugyan nincs, viszont előfordul hogy 1 hónapig nem áll el az eső - a helyiek elmondása szerint :)

Talán ezzel kellett volna kezdenem, a leghíresebb asztúriait bizonyára mindenki ismeri, ugyanis nem másról van szó, mint Fernando Alonso F1-világbajnokról, aki Oviedoban született, és ma is üzemeltet gokartpályát nem messze innen.

Mielőtt kiutaztam, elhatároztam hogy na, majd a híresen kímélő és egészséges déli konyha segítségével végre megállítom a sörhas növekedését. Ez volt az egyik nagy tévedésem :D Az itteni konyha ugyanis inkább hasonlít a magyarra.Természetesen halakban is bő a kínálat, de az itteniek szívesebben esznek húst, lehetőleg jó sokat. Az egyik legtipikusabb helyi étel a Fabada Asturiana (sajnos nem a képen :( ), amely a magyar gulyáshoz hasonlít a leginkább, van benne bab, krumpi, hurka, kolbász. Sokan esznek hétköznap ún. "napi menüt" az éttermekben: ez valójában 2 főételből áll, majd érkezik a desszert és végül a kávé. Mindezt brutális adagokban kell elképzelni. Jár hozzá továbbá 1 üveg bor (igény szerint sör), ásványvíz, és egy sprite-hoz hasonlító citromos üdítőital. Eleinte naponta jártam ki "menu día"-t enni, de aztán józanul beláttam, hogy ez fenntarthatatlan, így heti 1 napra korlátoztam :)

18424693_1962410247322199_1349232189_n.jpg

Errefelé - a multit leszámítva, hol dolgozom - egyáltalán nem beszélnek angolul, de más idegen nyelven sem. A komoly egyetemi oktatással rendelkező Oviedo-ban jártam már szerencsével, és valószínűleg ott meg is van rá az esély a fiatal korosztály körében, de a kisebb városokban, falvakban szinten kizárt ugyanez. Hallottam erre egy olyan magyarázatot, hogy a háború utáni Franco-érában el volt szigetelve az ország Európában, ugyanakkor élénk kapcsolat volt a dél-amerikai országokkal, és velük kiválóan elboldogultak spanyolul. Az iskolákban pedig inkább tanítottak franciát idegen nyelvként, mint angolt. Az utóbbi években történtek lépések az oktatásban ennek javítása érdekében, miután hosszú távon ez komoly versenyhátrányt jelent értelemszerűen.

 

Az első kép forrása: https://www.tuexperto.com/2017/04/03/mapa-de-espana-mas-de-150-imagenes-de-calidad-para-imprimir/

A harmadik kép forrása: https://espanol.motorsport.com/indycar/photo/main-gallery/fernando-alonso-andretti-autosport-honda-12888152/

Üdvözlet Asztúriában!

Nemrégiben a Spanyolország északi részén elnyúló, alig több mint 1 milliós Asztúriai Hercegség lakója lettem.

Első blogomat elsősorban a sorsom iránt érdeklődő ismerősök számára hoztam létre ám mivel az Ibériai-félsziget ezen része talán kevésbé ismert sokak előtt, és terveim szerint bejárom a régió nagy részét, az itt szerzett élményeim megosztom az arra fogékonyakkal.

A "valós idejű" posztok mellett az Asztúriát röviden bemutató, illetve egy kifejezetten turista-barát menüponttal igyekszem színesebbé tenné az oldalt.