Mikor nekiindultam „Zöld-Spanyolországnak”, már magam előtt láttam ahogy a különböző saláták és halak társaságában mulatom az ebédidőt. Nos, erre is megvan a lehetőség, de a helyiek inkább maradnak a húsnál: Asztúria a kolbász, a tányérról lelógó töltött rántott hús és a másfél méteres sonkák hazája.

Nem mondom, hogy nem ettem még jó halfogásokat az Atlanti-Óceán partján éldegélve (éppen az elmúlt szombaton több uszonyos is a tányéromra került), de szembetűnő az éttermek kínálatában a húsfölény és úgy általánosságban a nehéznek mondható ételek. Nyilvánvaló módon ennek köze van az éghajlathoz is, ami jellemzi a régiót: szinte bármerre járunk a hegyekben, mindenhol látunk boldogan legelésző teheneket, kiváló adottságai vannak az állattartásnak. Az alábbiakban – a teljesség igénye nélkül – néhány tipikus asztúriai fogást mutatok be, ezekre mondok hétről-hétre igencsak nehezen nemet. A csütörtök a „menu día” napja az osztályon, ahol dolgozom, de ez a heti egy alkalom is lehetetlenné teszi a kilók elleni harcot. Mint az már korábbi bejegyzésekben említésre került, kerek 9,5 euróért választható két főfogás (elsőként alternatívaként óriás adag saláta), desszert és kávé ízlés szerint. Grátis jár vörösbor (esetleg sör, sidra), ásványvíz, citromos üdítő, valamint kenyér. Az egyes fogásokat 4-5 lehetőség közül van mód kiválasztani. Na de, lássuk, hogy pontosan miket is!

Fabada (Asturiana)

Ha csak egy étel elfogyasztására van időnk Asztúriában, akkor tán még a pincér javaslata is a Fabadára esne. Ez egy, a magyar gulyásra hasonlító egytálétel, melyben bab, hurka, kolbász és sonka található. A legjobb az egészben, hogy ha ilyet rendelünk, nem egy tállal kapunk, hanem egy egész kondérral…Az eddigi legdurvább menüpárosításom a Fabada volt a soron következő Cachopóval. És a hab a tortán (illetve maga a torta) még hátravolt…

Friss kenyérrel az igazi

Cachopo

Napjainkban az egyik legtipikusabb és legkedveltebb asztúriai étel. Mint megtudtam, csak az elmúlt 15-20 évben indult hódító útjára errefelé, ezért nem az első helyen szerepel. Végső soron egy kiváló minőségű helyi sonkával, valami sajttal megtöltött méretes rántott húsról van szó, melyet marhahúsból illik készíteni, de találkozhatunk csirkemellből készített változattal is. Némi sültkrumplival szervírozzák, de friss ropogós helyi kenyeret is szokás csipegetni mellé. Vannak ún. Cachoperia-k, ahol a normál mérettől az egészen gigantikusig rendelhetünk Cachopót. A kelleténél gyakrabban fogyasztom.

A köret kevésnek tűnhet, de a végén értékelni fogjuk ezt

Garbanzos (con Callos)

Szintén nem kispályás versenyző. A Fabadára hasonlító egytálétel, amelyben azonban bab helyett csicseriborsó található. Ezt rendszerint pacallal, kolbásszal és sonkával „turbózzák” fel. Friss kenyérrel rendkívül tápláló étek, ám ha ebédmenüzni megyünk, felvezető fogásként találjuk meg.

Előételnek megteszi

Arroz Caldoso

Közeledünk a óceán felé: egy leveses rizs-szerű ételről beszélünk, amelybe tengeri herkentyűket főznek bele, leginkább kagylót és rákot. Az eddig felsorolt ételekhez képest még a könnyedebb fogásokhoz sorolható :)

Ezt már nem fogjuk tudni megenni

A desszert

Számos süteményt szívesen fogyasztanak a helyiek, korábban azt hittem hogy édesszájú vagyok, nos itt szintet lehet lépni. A klasszikus szortimentbe tartozik az alma- és sajttorta, a különböző pohárkrémek, és sokak kedvence, a Tarta de la abuela, azaz a "nagymama süteménye". A tésztája kekszből készül, pudingszerű krémmel töltik meg és a végén csoki kerül rá. Kis adag nincs.

A sütemény is nagytányéron érkezik - nagykanállal

És még...

Asztúria-szerte népszerűek a különböző kolbászfélék (chorizo), akár füstölve, akár sütve, esetleg tortillával. Ez utóbbi talán otthon is ismert fogás, tojásból, lisztből és krumpliból készülő egyszerű, de annál laktatóbb étel. Hagymával, kolbásszal egybesütve még ütősebb.

Szégyellem magam, hogy nagy sajtrajongásom ellenére még nem kerestem fel egy sajtboltot, ugyanis az asztúriai állattartás sokadik pozitív hozadéka a remek sajtkínálat.

Számos fajta kiváló sonkát vehetünk a henteseknél, vagy a szupermarketekben. Némelyek mérete egészen tiszteletet parancsoló.

"Nagy disznóságok vannak itt"

Mind az éttermekben, mind a boltokban hatalmas a tengeri halkínálat, a szardíniától a polipig megtalálható minden. Sok helyütt ütközhetünk ún. polipozókba (pulpería), ahol ezt a különleges tengeri állatot ehetjük a legkülönbözőbb módokon elkészítve.

No de mi a helyzet az itallal?

Legtöbben a spanyolokat bornemzetként definiálják, ami nem véletlen, hiszen kiváló borokat adnak a világnak. Borozni szeretnek Asztúriában is, de legalább annyira sörfogyasztók is. A bárokban, cervezeriákban (söröző) találunk borozó és söröző embereket egyaránt, akárhogy is, az egyes körök mellé automatikusan jár egy tál olívabogyó, mogyoró, chips, esetleg apróbb szendvics (pincho). Hát nem jobb így a vendégnek? És persze a vendéglátósnak, miután újra és újra megszomjazunk.

Node ha valami igazán asztúriaira vágyunk, akkor irány a sidrázó (Sidrería)! A helyi almából erjesztett almabor fogyasztása rendkívül népszerű, ám sajátos szertartást igényel: hogy a megfelelő állagban kerüljünk a poharunkba, az üveget magasra emelve kell a pohárba célozni, és lehetőleg azonnal elfogyasztani. Hamar elveszti ugyanis „erejét” és csak fintorogra fogjuk tudni a gyomrunkba küldeni. Az alkoholtartalma nem túl magas (5% körüli), ám hamar meg lehet szédülni az önfeledt sidrázásban, különösen ha elfelejtünk enni mellé.

Profin szervírozott sidra

Egy szó mint száz: sok magyar kivándorló honvágyát erősíti a kiváló magyar konyha hiánya, kiváltképp az Egyesült Királyságban, vagy Írországban. Asztúria mellé viszont piros pontot kell tegyünk, hiszen a gasztronómiája kiválóan passzol a magyar ízléshez, talán ez is közrejátszik abban, hogy a legtöbben ittragadnak.

Legközelebb ellátogatunk Woody Allenhez, és ehhez el sem kell hagynunk Asztúriát!

(Az utolsó kép forrása: http://www.dispedisa.com; a többi kép - mint mindig - saját)