A hegyek és az óceán együttes jelenléte adja Asztúria egyedi hangulatát és klímáját. A tartomány Gozón nevű járásában kedvtől függően válaszhatjuk a merengést a végtelen óceán felé tekintgetve, de akár meg is mártózhatunk a vízben Luanco strandján.
Cabo Peñas
Egy laza szombati sörözés után – némileg váratlanul – megindultunk Asztúria (és Spanyolország „majdnem”) legészakibb pontjára, Cabo Peñasra. Ha az autó szerencsésen felért a meredek emelkedőn, már csak a kilátásban való gyönyörködés van hátra. Akár kényes üzleti megbeszélések exkluzív helyszíne is lehetne, mivel mondhatni csúcsidőben (és nem sokkal naplemente előtt) is mindössze néhány ember lézeng.
Őszintén szólva a lenyűgöző természeti látványon kívül sok „extráról” nem tudok beszámolni, leszámítva egy számomra kísértetiesen festő világítótornyot (Viharsziget rémlik? :-) ), mely 1852 óta áll.
Ide se mennék be egyedül
Abban viszont továbbra is van valami felemelő, hogy a hideg júniusi időt egy szál ingben megelégelve benyargaltam a hegycsúcson álló fogadóba szombat este, és a pultnál teljes nyugalomban elfogyaszthattam 1-2 sört. Majd megjön a népes csapat és magyar szótól zeng a hely.
Irányban - kb. pont az Ír sziget és Nagy-Britannia között
Luanco
Az elmúlt hétvégén Asztúria egyik fürdőfővárosát, Luanco-t kerestem fel. Az eljutás meglehetősen egyszerű, Avilésből hétköznap 10-15 percenként, hétvégén óránként mennek fel buszok, amivel maximum fél óra alatt fel lehet mászni a hegy túloldalán lévő kisvárosba. Alkalmazkodva a terepviszonyokhoz, a helyi közlekedési vállalat jellemzően biztonsági övekkel ellátott Volvo kisbuszokat állít a vonalra. Vasútállomás híján vonattal nem közelíthető meg, de sokszor oda se érkezik meg a Feve, ahol elvileg állomása van…
Munkába mindig ezen a vonalon közlekedem, ezért régóta kíváncsi voltam a hegy túloldalán fekvő „végállomásra”. Mint megtudtam Asztúria egyik, ha nem a legkedveltebb strandja Luanco-ban található, amely járási székhely is egyben. A város bevezető útján afféle első látványként egy bádogváros-szerűség ütötte meg a szemem, jellemzően a helyi roma kisebbség lakja, emlékeztetve arra, hogy azért itt sincs kolbászból a kerítés (a szó szoros értelmében még csak-csak, de képletesen kevésbé).
A buszvégállomás a városháza mellett van, így tulajdonképpen egyből a központban voltam és hamar megtetszett a város. A kiváló napsütés, a szerencsés fagyizó-választás és a óceán elérése jó kezdetnek bizonyult.
Plaza Baragaña - az egyik kedvenc asztúriai terem lett
A gyakorlatilag üres homokos partot meglátva kétkedni kezdtem a korábban hallottakban, viszont sorra jöttek elő a gyönyörű óvárosi utcák, klasszikus asztúriai épületek. Az egyik ilyen utca végén található a helyi Szent Mária templom, amely a XVIII. században épült, majd a rákövetkező században továbbépítették, pl. a jellegzetes harangtoronnyal.
Iglesia de Santa María
A templom körül sétálgatva majdnem fellöktek a gyékénnyel, törölközővel rohangáló helyi turisták. Hamarosan látom, hogy a templom mögött nyúlik el a város igazi strandja, amely zsúfolásig tele emberekkel. A levegő 21-22 fokos, a víz jó esetben 17-18, de ez egy asztúriait nem tarthat vissza. Idén úgy látszik többnapos lesz a nyár.
Süt a nap, nincs kifogás: irány a strand!
A híres óratorony megtekintése sem maradhatott el, amelynek a környezete is meglehetősen kellemes, majd pedig egy kávé az óceánpartot bámulva potom 1,2 euróért kiváló lezárása volt a néhány órás délutáni kiruccanásnak. Mondják, hogy az utazás drága hobbi, de nekem ez most 2 darab „BKV-jegybe”, 1,8 euróba fájt. És persze a kávé :-) Luanco gyönyörű óvárosa, hangulatos tengerpartja és strandja miatt bázisként is remekül szolgálhatna, de autópálya híján kissé ki van kapcsolva a fősodorból. Persze sokan így is megtalálják.
Hamarosan jelentkezem egy helyi gasztronómiáról szoló írással, de adós vagyok még a fővárossal, Oviedoval, valamint az óceánparti nagyvárossal, Gijónnal is.
Az óratorony - Torre del Reloj
Már-már mediterrán hangulat
